Kevin herceg felesége
-Te is...
colores vagy?- kérdeztem meglepetten
-A Lewis
királyi család harmadik lánya vagyok!Csak is én birtoklom a
purpurát a családomban! Sokkal jobb bánás módban részesültem
mint a többi testvérem, és a házasságomat el is döntötték
Kevin és az én szüleim aminek nagyon örültem, mivel Kevinnel már
rég óta ismerjük egymást!De aztán jöttél te,egy senkiházi aki
ráadásul alsóbb rendűbb nálam!- A szeme nekem olyannak tűnt
ezután,mintha sírni akarna. De láttam hogy magára erőltette a
dühös arcát. - Nem értem... MI OLYAN JÓ BENNED.HOGY A KIRÁLY
TÉGED VÁLASZTOTT,MÉG A NAGYAPÁD TANÁCSÁRA IS?!?!- ordított
rám teljes erejével én meg hallottam visszhangozni a fejemben ezt
a mondatott. Kezdett engem is érdekelni hogy miért... én lettem
Keviin felesége.
Norát
láttam könnyezni,amitől majdnem és elkezdet volna sírni. Szinte
nem akarok belegondolni hogy milyen is a szerelem...mert ahogy Norát
láttam...olyan volt az arca mint amikor elvesztettem Emmát. Ha ez a
fájdalom egyenlő azzal a fájdalommal amit Emma halálánál
éreztem,akkor nem akarom tudni mi az a szerelem.
-Sajnálom...én...
nem szeretem Kevint „úgy”,ezért... nem zavar ha vele akarsz
lenni.
Nora
tágra nyílt szemekkel nézett rám.
-T-tényleg
nem baj? Az előbb még kiabáltam veled,gúnyoltalak a rangod és
mellméreted.
-Nem kéne
elmondanod me...- Nem tudtam befejezni amit mondani akartam mert,
Nora háta
mögött megláttam Kevint aki úgy néz ki mint aki idáig szaladt
volna,mert úgy lihegett mint egy kutya miközben a térdére
támaszkodott. A szeme csalódottságot és meglepettséget
tükrözött. Talán hallotta a beszélgetésünket?
-Mi
van?!-fordult meg Nora mikor észrevette hogy mit nézek olyan
meglepetten.- Keviin!-ugrott a nyakába. -El sem hiszem hogy hogy ezt
fogom mondani,de nagyon jó feleséget néztél ki magadnak. Hiszen
nem is szeret téged!- Kevin csak engem bámult,nem törődve azzal
hogy Nora rácsimpaszkodott. A szemét nézve elpirultam, nem akartam
hogy lássa ezért elfordultam és elfutottam. Mert a tekintete a
csókra emlékeztetett. Nekem ez volt az első alkalom ezért
szerintem bárki ideges lenne ilyenkor.
Rohanás
közben beleütköztem valakibe.
-Emily?
-Nagyapa?
-Láttad
Kevint?- kérdezte bocsánat kérés helyett.
-Kint van
a kertben.
-Akkor
megyek.
-Norával.-
tettem hozzá.
-Mi az
Emily? Csak nem féltékeny vagy?- Erre elfordítottam a fejem mert
én sem tudtam a választ. Nagyapa meg sóhajtott.- Tudod miért
voltam a szomszédos országban?
-Ez hogy
jön ide?
-Azért
voltam ott hogy lebeszéljem Nora hercegnőt a házasságról és
hogy lépjen tovább.-mondta figyelmen kívül hagyva a kérdésem.-
A hercegnő pedig nem rég tudta meg hogy kiválasztották a
menyasszonyát aki te vagy. Mikor hallottam hogy bajod esett akkor
nem egyedül indultam vissza.
-Nora
veled jött?
-Igen.
-És mi
van a királynéval?
-Vele van
pár katona ezért nem kell aggódni.
-Értem!
Nagyapa,kérdezni akarok valamit!
-Mondjad!
-Igaz
hogy a családunk hírneve miatt tanácsoltad a királynak hogy én
legyek Kevin felesége?-Bámult engem meglepetten pár másodpercig.
-Hű! Te
aztán gyorsan a lényegre térsz!
-Nagyapa!
A választ!-utasítottam
-Valóban
ennyire kíváncsi vagy?-sóhajtott
-Igen!
-Rendben.-rátette
a kezét a vállamra.-De ne mondok semmit.
-Miért?!-akadtam
ki.
-Annyit
elmondhatok hogy nem azért vagy Kevin herceg felesége,mert a
hírnevünk romlott. Ennél azért bonyolultabb.-vette le a kezét a
vállamról.
-Akkor
mégis miért? Miért én lettem a felesége Nora helyett?
-Most
ennyi magyarázat elég! A király megparancsolta nekem hogy ne
szóljak erről senkinek. Ha tudni akarod a választ egyszer
megtudod,de nem tőlem!
-Hanem a
királytól?
-Igen.-háttal
fordult nekem.-Most megyek a hercegért, ellógott a munkából.-gyors
léptekben szaladt a kert felé. Én csak álltam ott és minél több
lépteket hallottam felőle,annál haszontalanabban éreztem hogy
elköszönjek tőle.
Várjunk
csak,hol van Sara? Mégis mikor tűnt el-Fordultam meg jobbra balra
hát ha észre vegyem. Egyszer csak neki ütköztem a ...semminek.
Ami puha volt
-Ááucs!
-Bocsásson
meg!-előttem megjelent Sara és kiderült mi volt az a „semmi”
… a keble.-Nem akartam még nagyobb gondot okozni a
jelenlétemmel,ezért láthatatlanná változtam.
-Szóval
ez történt!-mondtam orrhangon mivel az orromat dörzsölgettem.
-E-Emily-
szólított meg furán-Tényleg nem szereti Kevin herceget?
-Persze
hogy szeretem!-mondtam mosolyogva de még mindig orrhangon.-Csak...
-Csak?-Kérdezte
miközben oldalra hajtotta a fejét.
-Csak...nem
tudom mennyire.
Ez a
fajta szeretet fájdalmas. Miért esik mindenki a rabjának? Miért
érzel fájdalmat miközben boldog vagy? Ez a része mindig is
érdekelt. Azonban a másik része is szinté nagyon is érdekel.
Milyen érzés annyira szeretni valakit hogy még az életedet is
feláldoznád érte? Milyen lehet egy csók? Egy olyan csók akivel
szeretnéd csinálni. Miket érzel legbelül ha csak egy pillanatra
is meglátod?
Ami a
legjobban érdekelt:
LÉTEZIK
FÁJDALMATLAN SZERELEM?
FOLYTATJUK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése