A cifra hold éjszakája – 6.fejezet

Csók és purpura

-Aki beléd pecsételte Camela erejét az nem más mint,az apád...Emilio.

-Talán...tudtam...

-Azt meg hogy érted lányom?

-Nem tudom!Csak...azt hiszem...megálmodtam anyám és apám beszélgetését.

Nagyapa sóhajtott.

-Az a vén boszorka!

-Mi van?

-Nem csak Camela ereje lakozik benned,hanem maga Camela is.

-Ezt meg hogy érted?

-Úgy hogy,Camela tudja használni a tested ha legyengülsz. Vagyis amikor félsz vagy megijedsz. Ezért engedted el Emma kezét aznap.

„Kislány,tudod az élet csupa csalódás” Akkor azt tényleg nem én mondtam.

-De amikor megvédtem Kevint az nap este,miért nem szállt meg?

-Azért mert a golyó túl gyorsan haladt át a testeden. Így nem csak te hanem Camela is megsérült.

-Értem.-de valami eszembe jutott.-Tényleg!Mi van a maszkos Férfivel?

-Gyere megmutatjuk!-szólt Kevin.

Sara, Edgar, nagyapa és én követtük Kevint lent egy sötét helyre,ahol csak a fáklyák világították be.

-Megérkeztünk.-mondta Kevin. Egy ajtó volt előttünk egy fura kinézetű zárral. Kevin meg egyszer csak tekert,húzott,tolt,nyomott és máris kinyílt. Ha ez nem mágia akkor a colores mi?

-Emily! Aki aznap este lelőtt téged,éppen itt fekszik. Mutatott a sötét árnyék felé és közelebb mentem hozzá és...

-Ugye csak szórakozol?-Kérdeztem. Mivel az aki le akart lőni egy játék baba volt.

-Nézd meg jobban!-utasította Edgar.

Lehajoltam hogy jobban szem ügyre vehessem,még hunyorítottam is,és láttam hogy a baba körül homok volt.

-Egy bábmágia?

-Pontosan!Ez azt jelenti hogy Kettő ember akarta apám halálát. Miután lelőttek téged a férfi homokká és babává változott. Ő volt a bábjuk annak a kettő coloresnek. Mint tudjátok a bábmágia két különböző rangú colores idézhet meg homokkal és egy babával.-magyarázta Kevin.

-Ki akarna ilyet tenni?-kérdezte aggódva Sara

-Jól van! Minden esetre mára már abba kell hagynunk. Majd holnap folytatjuk-mondta Edgar.

Ezzel fel is mentünk. Sara és Edgar egymás mellet voltak legelöl,utána nagyapám ment mögöttük,és mi ketten voltunk hátul Kevinnel.

Meg akartam törni a csendet így megszólaltam.

-Öm...izé...Kevin még meg se köszöntem neked hogy meggyógyítottál,ezért...köszönöm.

-Szóra sem érdemes.

-Ezért még tartozok neked!-mosolyogtam rá,és mintha úgy látom örülni kezdett a válaszomnak,mert ő önelégülten mosolygott el.

-Perverz! Ne fogdos előttük!-ordított Sara Edgarra.

-Szóval akkor azt mondod hogy ha nem előttük csinálom,engednéd?

-Nem!Nem így értettem!-sóhajtott.-Te semmit sem változtál!-Közben a kezét a fejére tette,és becsukta a szemét.-Sajna!-tette hozzá.

Miután kiértünk Edgar és Sara veszekedtek még egy ideig ezért mi hárman odébb mentünk.

-Rendben én megyek. Van még egy kis dolgom.

-Rendben!Szia nagyapa!

-Már csak mi ketten maradtunk Kevinnel.

-Emily!- szólított meg Kevin

-Igen?

Ekkor közelebb jött és mindkét kezemet a falhoz szorította. Az arca közel jött az enyém, annyira hogy már éreztem a lélegzetét... és...megcsókolt. Az én szemem tágra nyílt,de az övé csukva volt. Meg se tudtam moccanni annyira sokkolt,de... mégis...valahogy...Jó érzés volt!Mikkor épp kezdtem én is becsukni a szemem már nem volt az ajka az enyémen,és elengedett.

-A tartozásod letudva-nézett a szemembe. De én még mindig mozdulatlanul álltam. Kevin meg elment,és Sara jött erre.

-Sajnálom,úrnőm de Edgar gróf nem hagyott békén ezért...leütöttem. Még mindig mozdulatlanul álltam,de kényszerítettem magam hogy vissza térjek a valóságba.

-T-tényleg?...E-ez nem vall rád! Azt hiszem...

-Történt valami úrn...

-Semmi sem történt!-szóltam gyorsan közbe.-És kérlek ne hívj mostantól „úrnőmnek”.

-De úr...

-Nem vagyok az úrnőd!-szóltam közbe,és erre kérdőn nézett rám.-Már a barátod vagyok,nem?Szóval mostantól hívj Emilynek!

-R-rendben...-mosolyodott el- Emily!-Mikor ki mondta a nevem én is elmosolyodtam.

-Akkor menjünk!

A kert felé tartva láttam egy nagyon szép hölgyet. Ő is fodros ruhában volt mint én, de neki jobban állt mint rajtam.

-Várj!-hallottam a lány felől...Kevin hangját. Közben a lány megpillantott engem.

-Kevin! Ő lenne a feleséged?-kérdezte a lány. Közben Kevin már oda ért hozzá.

-Igen. Ő az!-egy kicsit zavarban vagyok!

-Nem hittem volna hogy a nagy Kevin herceg egy ilyen lapos mellűt venne el. Csalódtam benned Kevin!-ettől összeráncoltam a szemöldököm.

-Istenem!-sóhajtott Kevin.- Emily ő itt ,a cifra nap országának hercegnője. Nora Lewis. Nora ő itt Emily Crownholder.

-Kevin gyere mennünk kell!Be kell pótolni a lemaradásodat!-jött meg nagyapa és elvitte Kevint.

-Hé várj!Nem az én apám vagy szóval ne beszélj úgy mintha a fiad lennék!

-Miii?? Úgy hangzott?

A veszekedésüket már nem lehetett hallani mivel már messze elmentek.

-Bocsásson meg úrnőm de egy perverz férfi megállított.-jött oda Norához egy nő,és biztos Edgarról beszélt.

-Emily,mennünk kéne...-Sara beakarta fejezni de Nora nevetni kezdett.

-Hahaha...ezt nem bírom! A szolgálód a neveden szólított,és ez te hagyod? Ennyire szereted az alsóbb rendűket?-mosolygott gonoszan.

-Mi azzal a ba...-megint közbe szólt. Meddig fogja ezt csinálni?

-Ráadásul elvetted tőlem Kevin herceget! Ezt nem bocsátom meg!

-E-ezt hogy érted?

-Hmpf! Mintha nem tudnál róla!-nézett rám lenézően.- Míg a nagyapád nem tanácsolta a királynak hogy Kevin herceg felesége légy addig én voltam az esélyes jelölt! De a nagyapád nyilván a családod hírnevét akarta feljebb juttatni azzal hogy a herceg felesége leszel, chö...szánalmas!

-Ez nem igaz! Mert én colo...

-Attól hogy még colores vagy az csak a nagyapád előnyére szolgált. Amúgy is mit számított volna? Mert én is az vagyok! Még pedig a 4. rang purpura.

-ÉN LENNÉK ALKALMAS KEVIN FELESÉGÉNEK!

  ÉN LENNÉK ALKALMAS AZ ORSZÁGOTOK HERCEGNŐJÉNEK!

FOLYTATJUK!

Név: Nora Lewis

kor: 17

született: július 5.

magasság: 170cm

hajszín: szőke

szemszín: lila

valójában „Túl sokszor vágok mások szavába”

rang: purpura/ 4. rang