A zöld hold
Miután a bunkó férjem elment én még körül néztem a palotában. Váo!!... ez százszor nagyobb mint a miénk.Pedig a miénk sem olyan kicsi,mivel az egy nemesi ház. Először a könyvtárba mentem,az is hatalmas volt,mivel szeretek olvasni levettem pár darab könyvet a polcokról. Aztán a többi helyre is elmentem,szintén azok is nagy helyiségek voltak,de ennyi.A hosszú nap végén megkértem az egyik szolgálót hogy kísérjen a szobámba.
-Úrnőm,megkérdezhetem hogy tetszik itt lenni?-kérdezte kedvesen a nő
-Hpmf!Maga csak ne kérdezősködjön! Megkértem hogy vigyen a szobámba,nem?-mondtam hisztérikusan.
-Pe-persze...úrnőm.-mondta meglepetten mert nyilván úgy nézhettem ki mint aki kedves és aranyos. Hát, a látszat NÉHA csal.
Én...utálok kapcsolatot teremteni a külvilággal.persze a családommal kedves vagyok,de...ez azért van mert ők tudnak megvédeni az erőmtől.Régen megöltem a viridis-sel valakit.
Miután a szobámba értem az első gondolatom nyilván az volt hogy "Milyen nagy!". Pár másodpercig még csodáltam az új szobám aztán ledőltem az ágyamba,és néztem a naplementét. Mindenki meghatódik a látványától,na én nem vagyok az a típus.Egyre nehezebb volt nyitva tartani a szemem,így pár perc múlva elaludtam.
Miután felébredtem észrevettem hogy este van.Végre! Felálltam és odasétáltam az ablakhoz.majd megpillantottam a holdat.A zöld színű holdat.Mindig is szerettem volna nézni a tarka színű holdat.Ami csak a fővárosban látható. Most éppen a kedvenc színemben pompázik. Régen
anyámmal néztem a holdat a fővárosba amikor elhangzott az utolsó beszélgetésünk.
Valaki ajtót nyit.Megfordulok.Kevin herceg lép be az ajtón.
-Még ébren vagy?-kérdezte meglepetten
-Igen.Tán őfelsége hozzám akart bújni míg alszok?-kérdeztem lazán és vissza fordultam az ablakhoz.
-Bolond vagy?Ki bújna egy deszkához?-Kérdezte gúnyosan
-Kérem...e-elégeddjen megg ve-lem f-felség.-úgy behúztam volna neki de vissza fogtam magam.
-És ki bújna egy olyan lányhoz aki a családja szégyene.-Mondta gúnyos mosollyal a száján.-Az apád annyira bolond volt hogy elvett egy közembert.-erre ökölbe szorítottam a kezem.-hálásnak kéne lenned hogy a király téged választott ki a feleségemnek a nagyapád tanácsára.Így talán javulhat egy kicsit a családod hírneve...
-ELÉG!!!-fordultam hozzá dühösen és láttam hogy meglepődött valamin.
-Te...egy colores vagy?
visszafordultam az ablakhoz és láttam hogy visszatükröződött a zölden világító szemem.Sóhajtottam egyet és vissza fordultam.
-igen az vagyok!-erre a kijelentésre az ablak mögöttem szilánkokra hullott a padlóra.-És akkor mi van? Elfogod mondani a népednek?-kérdeztem dühösen.
-Mért mondanám el?-csettintett egyet és a a szilánkok vissza álltak a helyére.Én csak hátra néztem hogy lesz megint ablak belőle.De mikor visszafordultam Kevinhez láttam a tenger kék szemét ... világítani...kéken világított.
-Kevesen tudják,hogy a királyi család is colores azon belül caeruleo.A legerősebb fajta-mondta-De még sosem láttam zöld színűt.Mégis mi vagy te?- kérdezte mosollyal az arcán.
Hát persze a viridis-ek mind kihaltak amiatt a nő miatt.ő akkor kb. 3 éves volt így nem hallhatott róla.
-Mindegy holnap megbeszéljük,késő van menj aludni-sarkon fordult.
Azért nem kéne úgy beszélnie velem mint egy gyerekkel.
-Ren-rendben.-mondtam. Becsukta maga után az ajtót.
Érdekes egy éjszaka volt.
Érdekes volt a zöld hold éjszakája.
Másnap reggel a hold már nem volt fent. Az az idióta nap felváltotta.
Valaki kopog.
-Úrnőm,jó reggelt- hajolt meg előttem - A herceg engem küldött hogy mostantól én gondoskodjak magáról. - mosolygott rám..-Hallottam maga is egy colores.Talán nem tudja úrnőm,de a herceg és én is coloresek vagyunk.Én a rangsorban az utolsó vagyok. A nevem Sara Gardner. A brunneae
FOLYTATJUK.
név: Sara Gardner
kor: 16
magasság: 173 cm
született: október 26.
hajszín: fekete
szemszín: barna
valójában: "Szerencsés vagyok hogy Emily úrnőről gondoskodhatok"
colores/rangsor: brunneae/ 8. rang
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése