Aquaparkban voltam!

Sziasztok!
Gondoltam észrevettétek hogy ma nem került fel új rész,azért mert a barátnőmmel voltam az aquaparkban. Ezért vagy hétfőn vagy kedden lesz fent új rész.

Kedves Chocoholics! (Csokoholix)

Köszönöm mindenkinek a támogatást! :)
Nagyjából megoldottuk az ügyeinket! :)

 Hála nektek! Köszönöm még egyszer! :)

                                                                                                  Laroni!

Történetek

A cifra hold éjszakája:

 1.fejezet
2.fejezet 
 3.fejezet 
4.fejezet *Kevin* 
 4,5.fejezet 
5.fejezet 
6.fejezet 
 7.fejezet
 8.fejezet

A Laroni miért Laroni?

Sziasztok!
Kaptam egy érdekes kérdést az egyik olvasómtól.
"Miért Laroni a blogod neve ha a történeted címe A cifra hold éjszakája?"
Nos a válasz egyszerű. Én nem könyvet írok hanem egy egész könyvtárat. Ez azt jelenti hogy idővel több történet is lesz ezen a blogon,mert lusta vagyok több blogot csinálni. Szóval ezt a könyvtárat elneveztem Laroninak. Én találtam ki ezt a nevet amikor beakartam regisztrálni a csábításból jelesbe,és nem akartam olyan nevet hogy végén számok vannak (gizi24, szefi91..stb),mert szerintem hülyén hangzik ha valakit így szólítanak meg a gimiben. pl:Hé Bibókakilenszázharmincegy!
Egyszer rákerestem a nettre és kiderült van egy ilyen nevű személy. Valami néger férfi aki focizik vagy kosarazik vagy mittom én!
Ennyi lenne! :)
További szép napot! :)

Helyezések! :)

                    Azért ez a legjobb történet mert én voltam     az egyedüli jelentkező! XD  ------------------------------>

A cifra hold éjszakája-8.fejezet

A mazochista és a homoszexuális!

Mikor vissza mentem a szobámba, már beesteledett. Először azt hittem hogy

még a nap süt ilyen fényes de rájöttem hogy csak a hold világította be a szobám,ami olyan volt mint otthon a kertünkben lévő sárga nárciszok. Miért hittem egy ilyen lehetetlen dolgot? Chö... a nap süt miközben este van.

Leültem az ágyam szélére,és a holdat bámulva elmerengtem mindenen. Noráról, Kevin csókjáról,a múltamról és hogy mikor fogok kókuszos marcipános tortát enni.

Kezdtem nagyon elálmosodni ezért bemásztam az ágyamba és pár perc múlva el is aludtam.

Másnap reggel elmentem Saraval a könyvtárba egy kicsit olvasni mert már nagyon rég nem olvastam. Míg én ültem Sara mellettem állt és csak engem figyelt.

-Ömm...Sara...egy kicsit zavar ha közben engem nézel olvasás közben.

-Úrnőm,kérem ne aggódjon miattam. Csak a parancsára várok, és így könnyebb ha maga mellett lehetek.

-Várj!-csaptam le a könyvet az asztalra miközben felálltam úgy hogy a szék majdnem hátra esett.-”Űrnőm”? Mi történt az „Emilyvel”?

-Sa-sajnálom úr... vagyis sajnálom csak nem akartam nagyobb bajt hozni magára hiszen egyszer Nora hercegnő is gúnyolta önt emiatt,és nem akartam hogy mindenki megvesse önt mert én egy faragatlan szolgáló a nevén mer szólítani. Már néhány szolgálót is hallottam a folyosón akik szerint én nem vagyok jó elég magához. -hadart Sara.- Nagyon sajnálom!-hajolt meg előttem.

-Sóval...ezért aggódsz...-pár másodperc szünet után kitört belőlem a röhögés,de annyira hogy már majd nem könnyeztem. -Emiatt nem kell...azaz nem szabad aggódnod. Már így is megvetnek engem mint a Crownholder család szégyenének,és amit a többit szolga mondott...nos talán azért volt mert féltékenyek voltak. Norát pedig ne vedd figyelembe mert ő az a fajta aki „ugat de nem harap”.-magyaráztam neki.-Kérlek...hogy ezentúl mindig a nevemen szólíts! Ezért vagy itt mellettem nem? Hogy parancsokat teljesíts. Nekem ez a parancsom!- Sara néhány másodpercig nézett meghatottan,aztán megszólalt.
-Rendben!... Emily! Ha bármi óhaja lenne csak szóljon nekem!-mosolygott rám boldogan.

-Akkor kérlek hozz nekem egy pohár vizet mert megszomjaztam ettől a megható beszédtől.-mutattam a torkomra.

-Máris! Kérem várjon meg!- nagy futásnak eredt a vízért.

Míg ő távol volt én folytattam az olvasást. Majd 10 perc múlva visszajött.

-Csak...ilyen...ízű...volt...- lihegett a pohárt felém tartva és a másik keze a térdén pihent.

-A víznek nincs íze...vagy igen?

-Itt igen! Mi így szeretjük! Tessék!-nyújtotta hozzám

  Megkóstoltam majd visszanézve a pohárra gyorsan megint a számhoz vettem és egyből lenyeltem az egészet.

-Áááhh.... ez nagyon finom volt!

-Kókuszos marcipános volt!

-Mii?? Ilyen is van?! Mert akkor ez lesz a kedvencem! Akár a kókuszos marcipános torta!

-Ez lenne a kedvenc étele?

-Igen!

-Áááh...értem!-nézett valamiért elégedetten.

-Mi az?-kérdetem furán

-Semmi,semmi! Csak eszembe jutott valami!

-Értem.

Két órányi olvasás után, már kimentem a könyvtárból még 5 könyvel amit majd elakarok olvasni.

A kert felé tartva,megláttuk Edgart aki épp magához húzott egy cselédlányt.

-Naaa? Akkor este?-kérdezte Edgar nyálasan.

-Persze!-mosolygott rá a lány-Csak álmodban!-hirtelen átváltott dühbe.-Perverz!-ütötte meg az arcát. Ezzel el is viharzott.

-Áhh! Ez jól esett!-érintette meg gyengéden a pofon nyomát.

-Edgar! Jól vagy?-szóltam hozzá

-Emily? Ah...persze! Azt hiszem túlságosan is!

-Emily, tudja Edgar úrfi egy mazochista.

-Igen, már rá jöttem! Mivel dühösnek kellett volna lenned amikor egy cselédlány megüt.

-Ha egyszer nekem ez okoz örömöt...-mutatott a pofon helyére

-A cselédlányról jut eszembe... Sara te miért vagy az? Mivel te colores vagy neked nemesnek kell lenned nem?

-Hm? Te nem tudod?-kérdezte meglepetten Edgar

-Mivel kérdeztem,nem!

-Nos...nem kell erről tudnia mivel ez az én bajom!

-Bajod? Mi a bajod?

-N-nem a bajom vagyis nem egészen baj csak ha így jöttem a vil...

-Nincs családja!-szólt közbe Edgar

-Mi??-kérdeztem meglepetten

-Ezért a királyi család befogatta mint cseléd és a herceg barátjának mivel colores.

-Szóval ezért! Már értem.

-Ed-Edgar! T-t-te...

-Teeee??-mosolygott rá Edgar.

-TE IDIÓTA!!-pofozta meg a másik pofiját. Így már mindkettő oldalon van egy-egy.

-Háááhh....Jó napom van!-ment el ide-oda dülöngélve,mintha majdnem elájult volna.

-E-ez egy kicsit durva volt tőled!

-Bocsásson meg! De kiakadtam.

-Semmi baj...gondolom úgy se haragszik meg az ütésekért.

-Igen!

Már kimentünk a kertbe,és leültünk a szökőkút szélére. Én újra elkezdtem olvasni.

Sara meg megint csak figyelt.

-Emily, kérdezhetnék valamit?

-Persze,nyugodtan-mondtam úgy hogy még a fejemet sem emeltem fel a könyv fölött.

-Jól látom hogy szándékosan kerüli Kevin herceget?

-MI VAN?- lepődtem meg a kérdésén,de annyira hogy a kezemből kiesett a könyv bele a vízbe.

-Sajnálom! Nem akartam ezzel gondot okozni!-ment a könyv után de elkaptam a kezét.

-Hagyjad! Az csak egy könyv.-szóltam rá.-És...tényleg olyan mintha kerülném őt?

-T-talán...Csak mert egész nap olvas,és a kert azon a felén vagyunk ahol a herceg irodájából nem lehet kilátni,és a könyvtár is messze van tőle.

-Ooohh!... Szóval tényleg kerülöm őt!-vettem énre én is mert én sem tudtam róla

-Ennek van valami nyomós oka,Emily?-kérdezte

Ekkor megint a csókra gondoltam,amitől éreztem hogy kezd paradicsommá válni a fejem,és ijedtemben beleugrottam a szökőkútba hogy Sara ne lásson engem.

-Emily jól van???-Kérdezte pánikolva.

-Persze! Csak gondoltam lehűtöm magam egy kicsit! Semmi bajom!- Az arcom vissza nyerte az eredeti színét. Most csurom vizesen kimásztam a szökőkútból.

Egyszer csak nevetés hallottam a távolból.

-Hahahahaaa! Mi van Crownholder? Nem ismeritek a fürdőkádat?

-Nora! Már nem kell gúnyolódni! Kevin már a tiéd,és nem az enyém!

-Pontosan, nem a tiéd!... De nem is az enyém.

-Hogy érted ezt?

-Chő! Annyira lapos az értelmező szinted mint a mellkasod!

-Erről most már leszállhatnál!

-Azt tudod hogy Kevin nem a tiéd,de még nem is az enyém,viszont azt nem tudod hogy TE Keviné vagy! És ez zavar a legjobban. Még ha kevin az enyém is lenne te még mindig az övé lennél,így nehéz lesz megszabadulni tőled.

-Állj!Állj! Állj! Ki mondta hogy én...

-Hmpf! Hát nem érted hogy...

-Te hozzám tartozol.- szólt közbe úgy hogy befejezze Nora mondatát. Legalább valakinek sikerült beleszólnia a beleszólónak. Kevin nézett ki az ablakon. Amitől szívem elkezdett hevesen verni, a levegő vételem kezdett szaporább lenni. Éreztem hogy izzad a kezem,de szerencsére nem lehetett észre venni mert még egy kicsit vizes vagyok. Rájöttem ha meglátom Kevint,ez történik velem.

-Kevin! Micsoda ,meglepetés! Mióta állsz itt?-kérdezte meglepetten Nora

-Hmm...Mióta?...Azt hiszem azóta mióta azt mondtad „Mi van Crownholder?”- próbálta utánozni Nora lányos hangját de szerintem förtelmes.

-Ezek szerint mindent hallottál?-akadt ki Nora.

-Minden. Egyes. Szót. Nos...akkor mi volt az a „Kevin már a tiéd,és nem az enyém,!” kijelentés?-kérdezte engem utánozva. Hát ez sem valami Lady-s hang.

-Hahahahaaa!-úgy nevetett valaki,mint Nora csak férfi hangon.

Egyszer csak fentről valahonnan leugrott jó magasról egy igen elegáns kinézetű férfi akinek igen tarka kinézete van. Nora és én közöttem ért földet,majd lassan,de egyenesen felém jött és megfogta mindkét kezem majd a szemembe nézett.

-Üdv! A nevem Sam. Nagyon szerencsés lehetek hogy találkoztam a húgom riválisával.-mondta.

-Húg?-kérdeztem oldalra döntött fejjel.

-Bátyám! Mit keresel itt?-kérdezte Nora.

-Ohh! Nora drágám úgy hiányoztál!-ugrott Sam Nora nyakába.

-Ő itt Sam Lewis.- mondta Sara mellettem.-Aki...

-Egy rosea colores. -Fejezte be a mondatot Kevin,aki hirtelen mellettem termett.

-Áááááh!-ijedtemben Sara mögé bújtam.

-Ennyire ijesztő lennék?-kérdezte Kevin gúnyos mosollyal.

-Kicsit.-feleltem.

-Hé! Valaki! Szedje le rólam ezt az őrültet!

-Istenem!-sóhajtott Kevin.- Edgar!- ordított az ablak felé,de nem láttunk senkit.-Ha ezt elintézed, Kapsz egy nőt éjszakára és garantálom reggel nem fogysz megmozdulni az édes fájdalomtól!

Ebben a pillanatban Edgar kiugrott az ablakon. (Az ablak alatt bújt el.)

-Sam!!! itt vagyok! Kapj el!-ordított Sam felé Edgar mikor már a levegőben "repkedett"

-Edgaaar!!! DRÁGÁÁÁM!-engedte el Norát Sam.

Sam Edgar felé szaladt, Edgar Sam felé zuhant olyan mintha lassított felvételen egy tíltott szerelem kezdetét látnánk.

Sajnos Edgar előbb ért földet és Sam megbotlott Edgar karjában így ráesett.

-Jól vagy Edgar?-kérdezte Kevin miközben odarohantak Norával.

-Ezért kettő nőt kérek!-mondta Edgar.

Kevin és Nora elválasztották egymástól a két férfit.

-Sam! Miért jöttél utánam?

-Hát mert hiányoztál!-mondta de közben Edgart nézte.

-Persze csak őt akartad látni mi?-mutatott Edgárra.- Perverz!-ütötte le.

-Hé,Nora ezt nem szabad egy hölgytől!-kiabált rá Kevin

Míg ők négyen veszekedtek, Sara és én ott álltunk (még mindig) a szökőkút mellett.

-Emily,ha már megjelent a másik perverz úrfi,akkor nem ártana tudni 4 dolgot-figyelmeztetett.

1. Az igazi neve Samantha Lewis.
2. Nagy divatmániás.
3. Ő egy homoszexuális.
4. Nem szükséges mondanom de Edgarba szerelmes.

-Észben tartom!-mondtam.- Érdekes lesz! "A mazochista és a homoszexuális!"

Hát akár milyen is ez a Samantha,ma megmentett a Kevinnel való beszélgetésemet.

név: Sam(antha) Lewis

kor: 18

született:  szeptember 15.

magasság: 177cm

hajszín: szőke

szemszín: rózsaszín

valójában: „Bele vagyok habarodva Edgar úrfiba!”

colores/rangsor:  rosea/ 5.rang

Figyelem!

Sajnálom már egy hete nem hoztam új részt,de mostantól hetente hozom az újabb fejezeteket sőt még hosszabb is lesz!

Mivel kevés az időm,naponta max 15-20 sort tudok írni.

Tudom nem sok de megcsináltam a coloresek rangsorát! :)

A cifra hold éjszakája – 7.fejezet

Kevin herceg felesége

-Te is... colores vagy?- kérdeztem meglepetten

-A Lewis királyi család harmadik lánya vagyok!Csak is én birtoklom a purpurát a családomban! Sokkal jobb bánás módban részesültem mint a többi testvérem, és a házasságomat el is döntötték Kevin és az én szüleim aminek nagyon örültem, mivel Kevinnel már rég óta ismerjük egymást!De aztán jöttél te,egy senkiházi aki ráadásul alsóbb rendűbb nálam!- A szeme nekem olyannak tűnt ezután,mintha sírni akarna. De láttam hogy magára erőltette a dühös arcát. - Nem értem... MI OLYAN JÓ BENNED.HOGY A KIRÁLY TÉGED VÁLASZTOTT,MÉG A NAGYAPÁD TANÁCSÁRA IS?!?!- ordított rám teljes erejével én meg hallottam visszhangozni a fejemben ezt a mondatott. Kezdett engem is érdekelni hogy miért... én lettem Keviin felesége.

Norát láttam könnyezni,amitől majdnem és elkezdet volna sírni. Szinte nem akarok belegondolni hogy milyen is a szerelem...mert ahogy Norát láttam...olyan volt az arca mint amikor elvesztettem Emmát. Ha ez a fájdalom egyenlő azzal a fájdalommal amit Emma halálánál éreztem,akkor nem akarom tudni mi az a szerelem.

-Sajnálom...én... nem szeretem Kevint „úgy”,ezért... nem zavar ha vele akarsz lenni.

Nora tágra nyílt szemekkel nézett rám.

-T-tényleg nem baj? Az előbb még kiabáltam veled,gúnyoltalak a rangod és mellméreted.

-Nem kéne elmondanod me...- Nem tudtam befejezni amit mondani akartam mert,

Nora háta mögött megláttam Kevint aki úgy néz ki mint aki idáig szaladt volna,mert úgy lihegett mint egy kutya miközben a térdére támaszkodott. A szeme csalódottságot és meglepettséget tükrözött. Talán hallotta a beszélgetésünket?

-Mi van?!-fordult meg Nora mikor észrevette hogy mit nézek olyan meglepetten.- Keviin!-ugrott a nyakába. -El sem hiszem hogy hogy ezt fogom mondani,de nagyon jó feleséget néztél ki magadnak. Hiszen nem is szeret téged!- Kevin csak engem bámult,nem törődve azzal hogy Nora rácsimpaszkodott. A szemét nézve elpirultam, nem akartam hogy lássa ezért elfordultam és elfutottam. Mert a tekintete a csókra emlékeztetett. Nekem ez volt az első alkalom ezért szerintem bárki ideges lenne ilyenkor.

Rohanás közben beleütköztem valakibe.

-Emily?

-Nagyapa?

-Láttad Kevint?- kérdezte bocsánat kérés helyett.

-Kint van a kertben.

-Akkor megyek.

-Norával.- tettem hozzá.

-Mi az Emily? Csak nem féltékeny vagy?- Erre elfordítottam a fejem mert én sem tudtam a választ. Nagyapa meg sóhajtott.- Tudod miért voltam a szomszédos országban?

-Ez hogy jön ide?

-Azért voltam ott hogy lebeszéljem Nora hercegnőt a házasságról és hogy lépjen tovább.-mondta figyelmen kívül hagyva a kérdésem.- A hercegnő pedig nem rég tudta meg hogy kiválasztották a menyasszonyát aki te vagy. Mikor hallottam hogy bajod esett akkor nem egyedül indultam vissza.

-Nora veled jött?

-Igen.

-És mi van a királynéval?

-Vele van pár katona ezért nem kell aggódni.

-Értem! Nagyapa,kérdezni akarok valamit!

-Mondjad!

-Igaz hogy a családunk hírneve miatt tanácsoltad a királynak hogy én legyek Kevin felesége?-Bámult engem meglepetten pár másodpercig.

-Hű! Te aztán gyorsan a lényegre térsz!

-Nagyapa! A választ!-utasítottam

-Valóban ennyire kíváncsi vagy?-sóhajtott

-Igen!

-Rendben.-rátette a kezét a vállamra.-De ne mondok semmit.

-Miért?!-akadtam ki.

-Annyit elmondhatok hogy nem azért vagy Kevin herceg felesége,mert a hírnevünk romlott. Ennél azért bonyolultabb.-vette le a kezét a vállamról.

-Akkor mégis miért? Miért én lettem a felesége Nora helyett?

-Most ennyi magyarázat elég! A király megparancsolta nekem hogy ne szóljak erről senkinek. Ha tudni akarod a választ egyszer megtudod,de nem tőlem!

-Hanem a királytól?

-Igen.-háttal fordult nekem.-Most megyek a hercegért, ellógott a munkából.-gyors léptekben szaladt a kert felé. Én csak álltam ott és minél több lépteket hallottam felőle,annál haszontalanabban éreztem hogy elköszönjek tőle.

Várjunk csak,hol van Sara? Mégis mikor tűnt el-Fordultam meg jobbra balra hát ha észre vegyem. Egyszer csak neki ütköztem a ...semminek. Ami puha volt

-Ááucs!

-Bocsásson meg!-előttem megjelent Sara és kiderült mi volt az a „semmi” … a keble.-Nem akartam még nagyobb gondot okozni a jelenlétemmel,ezért láthatatlanná változtam.

-Szóval ez történt!-mondtam orrhangon mivel az orromat dörzsölgettem.

-E-Emily- szólított meg furán-Tényleg nem szereti Kevin herceget?

-Persze hogy szeretem!-mondtam mosolyogva de még mindig orrhangon.-Csak...

-Csak?-Kérdezte miközben oldalra hajtotta a fejét.

-Csak...nem tudom mennyire.

Ez a fajta szeretet fájdalmas. Miért esik mindenki a rabjának? Miért érzel fájdalmat miközben boldog vagy? Ez a része mindig is érdekelt. Azonban a másik része is szinté nagyon is érdekel. Milyen érzés annyira szeretni valakit hogy még az életedet is feláldoznád érte? Milyen lehet egy csók? Egy olyan csók akivel szeretnéd csinálni. Miket érzel legbelül ha csak egy pillanatra is meglátod?

Ami a legjobban érdekelt:

LÉTEZIK FÁJDALMATLAN SZERELEM?

FOLYTATJUK!

A cifra hold éjszakája – 6.fejezet

Csók és purpura

-Aki beléd pecsételte Camela erejét az nem más mint,az apád...Emilio.

-Talán...tudtam...

-Azt meg hogy érted lányom?

-Nem tudom!Csak...azt hiszem...megálmodtam anyám és apám beszélgetését.

Nagyapa sóhajtott.

-Az a vén boszorka!

-Mi van?

-Nem csak Camela ereje lakozik benned,hanem maga Camela is.

-Ezt meg hogy érted?

-Úgy hogy,Camela tudja használni a tested ha legyengülsz. Vagyis amikor félsz vagy megijedsz. Ezért engedted el Emma kezét aznap.

„Kislány,tudod az élet csupa csalódás” Akkor azt tényleg nem én mondtam.

-De amikor megvédtem Kevint az nap este,miért nem szállt meg?

-Azért mert a golyó túl gyorsan haladt át a testeden. Így nem csak te hanem Camela is megsérült.

-Értem.-de valami eszembe jutott.-Tényleg!Mi van a maszkos Férfivel?

-Gyere megmutatjuk!-szólt Kevin.

Sara, Edgar, nagyapa és én követtük Kevint lent egy sötét helyre,ahol csak a fáklyák világították be.

-Megérkeztünk.-mondta Kevin. Egy ajtó volt előttünk egy fura kinézetű zárral. Kevin meg egyszer csak tekert,húzott,tolt,nyomott és máris kinyílt. Ha ez nem mágia akkor a colores mi?

-Emily! Aki aznap este lelőtt téged,éppen itt fekszik. Mutatott a sötét árnyék felé és közelebb mentem hozzá és...

-Ugye csak szórakozol?-Kérdeztem. Mivel az aki le akart lőni egy játék baba volt.

-Nézd meg jobban!-utasította Edgar.

Lehajoltam hogy jobban szem ügyre vehessem,még hunyorítottam is,és láttam hogy a baba körül homok volt.

-Egy bábmágia?

-Pontosan!Ez azt jelenti hogy Kettő ember akarta apám halálát. Miután lelőttek téged a férfi homokká és babává változott. Ő volt a bábjuk annak a kettő coloresnek. Mint tudjátok a bábmágia két különböző rangú colores idézhet meg homokkal és egy babával.-magyarázta Kevin.

-Ki akarna ilyet tenni?-kérdezte aggódva Sara

-Jól van! Minden esetre mára már abba kell hagynunk. Majd holnap folytatjuk-mondta Edgar.

Ezzel fel is mentünk. Sara és Edgar egymás mellet voltak legelöl,utána nagyapám ment mögöttük,és mi ketten voltunk hátul Kevinnel.

Meg akartam törni a csendet így megszólaltam.

-Öm...izé...Kevin még meg se köszöntem neked hogy meggyógyítottál,ezért...köszönöm.

-Szóra sem érdemes.

-Ezért még tartozok neked!-mosolyogtam rá,és mintha úgy látom örülni kezdett a válaszomnak,mert ő önelégülten mosolygott el.

-Perverz! Ne fogdos előttük!-ordított Sara Edgarra.

-Szóval akkor azt mondod hogy ha nem előttük csinálom,engednéd?

-Nem!Nem így értettem!-sóhajtott.-Te semmit sem változtál!-Közben a kezét a fejére tette,és becsukta a szemét.-Sajna!-tette hozzá.

Miután kiértünk Edgar és Sara veszekedtek még egy ideig ezért mi hárman odébb mentünk.

-Rendben én megyek. Van még egy kis dolgom.

-Rendben!Szia nagyapa!

-Már csak mi ketten maradtunk Kevinnel.

-Emily!- szólított meg Kevin

-Igen?

Ekkor közelebb jött és mindkét kezemet a falhoz szorította. Az arca közel jött az enyém, annyira hogy már éreztem a lélegzetét... és...megcsókolt. Az én szemem tágra nyílt,de az övé csukva volt. Meg se tudtam moccanni annyira sokkolt,de... mégis...valahogy...Jó érzés volt!Mikkor épp kezdtem én is becsukni a szemem már nem volt az ajka az enyémen,és elengedett.

-A tartozásod letudva-nézett a szemembe. De én még mindig mozdulatlanul álltam. Kevin meg elment,és Sara jött erre.

-Sajnálom,úrnőm de Edgar gróf nem hagyott békén ezért...leütöttem. Még mindig mozdulatlanul álltam,de kényszerítettem magam hogy vissza térjek a valóságba.

-T-tényleg?...E-ez nem vall rád! Azt hiszem...

-Történt valami úrn...

-Semmi sem történt!-szóltam gyorsan közbe.-És kérlek ne hívj mostantól „úrnőmnek”.

-De úr...

-Nem vagyok az úrnőd!-szóltam közbe,és erre kérdőn nézett rám.-Már a barátod vagyok,nem?Szóval mostantól hívj Emilynek!

-R-rendben...-mosolyodott el- Emily!-Mikor ki mondta a nevem én is elmosolyodtam.

-Akkor menjünk!

A kert felé tartva láttam egy nagyon szép hölgyet. Ő is fodros ruhában volt mint én, de neki jobban állt mint rajtam.

-Várj!-hallottam a lány felől...Kevin hangját. Közben a lány megpillantott engem.

-Kevin! Ő lenne a feleséged?-kérdezte a lány. Közben Kevin már oda ért hozzá.

-Igen. Ő az!-egy kicsit zavarban vagyok!

-Nem hittem volna hogy a nagy Kevin herceg egy ilyen lapos mellűt venne el. Csalódtam benned Kevin!-ettől összeráncoltam a szemöldököm.

-Istenem!-sóhajtott Kevin.- Emily ő itt ,a cifra nap országának hercegnője. Nora Lewis. Nora ő itt Emily Crownholder.

-Kevin gyere mennünk kell!Be kell pótolni a lemaradásodat!-jött meg nagyapa és elvitte Kevint.

-Hé várj!Nem az én apám vagy szóval ne beszélj úgy mintha a fiad lennék!

-Miii?? Úgy hangzott?

A veszekedésüket már nem lehetett hallani mivel már messze elmentek.

-Bocsásson meg úrnőm de egy perverz férfi megállított.-jött oda Norához egy nő,és biztos Edgarról beszélt.

-Emily,mennünk kéne...-Sara beakarta fejezni de Nora nevetni kezdett.

-Hahaha...ezt nem bírom! A szolgálód a neveden szólított,és ez te hagyod? Ennyire szereted az alsóbb rendűket?-mosolygott gonoszan.

-Mi azzal a ba...-megint közbe szólt. Meddig fogja ezt csinálni?

-Ráadásul elvetted tőlem Kevin herceget! Ezt nem bocsátom meg!

-E-ezt hogy érted?

-Hmpf! Mintha nem tudnál róla!-nézett rám lenézően.- Míg a nagyapád nem tanácsolta a királynak hogy Kevin herceg felesége légy addig én voltam az esélyes jelölt! De a nagyapád nyilván a családod hírnevét akarta feljebb juttatni azzal hogy a herceg felesége leszel, chö...szánalmas!

-Ez nem igaz! Mert én colo...

-Attól hogy még colores vagy az csak a nagyapád előnyére szolgált. Amúgy is mit számított volna? Mert én is az vagyok! Még pedig a 4. rang purpura.

-ÉN LENNÉK ALKALMAS KEVIN FELESÉGÉNEK!

  ÉN LENNÉK ALKALMAS AZ ORSZÁGOTOK HERCEGNŐJÉNEK!

FOLYTATJUK!

Név: Nora Lewis

kor: 17

született: július 5.

magasság: 170cm

hajszín: szőke

szemszín: lila

valójában „Túl sokszor vágok mások szavába”

rang: purpura/ 4. rang

A cifra hold éjszakája-5.fejezet

Ébredés után

Nem látok semmit csak sötétséget. Lebegek magzatpózban a hidegben. Mintha a vízben lennék,de mégis lélegzek. A nagy sötétség felül megrepedt és fény tört ki.

 A magzatpózból elkezdtem kiegyenesedni és a lábam leért a földre. Ki akartam szabadulni így behajtottam a térdem hogy és felakartam lőni magam a fény felé. Sikerült de a fénynél megálltam valahogy és hangokat hallottam. Nem láttam semmit,olyan mintha a fény beszélne.

-Nem teheted!-Anya?

-Muszáj lesz,csak így menthetjük meg a cifra hold országát!-egy férfi hang mondta anyámnak.

-Ne tedd tönkre az életét!

-Nem fogom! A családom majd visszafogja az erejét,és megtanítják hogy kell majd használni! Meg van hozzá a képességük!

-Várj! Ne menj! Emilio!- Tehát ez volt a férfi neve...

Hirtelen a fény előttem még világosabb lett annyira hogy már bekellet csuknom a szemem. Éreztem hogy a fény már valamennyire elhalványult mégis egy kicsit bántotta a szemem.

Ekkor a szobámban ébredtem és azt vettem észre hogy, az ablakból sütő fény bántotta a szemem. Valami nehezet éreztem a lábamon és...

Kevin feküdt rajta!Végig itt volt mellettem,míg eszméletlen voltam.

-Ennyire aggódtál értem-mondtam miközben megakartam érinteni a selymesnek tűnő haját.

-Ha felébredtél akkor nem az az első dolgod hogy fogdos.- Kijelentésére hátra hökkentem  és beütöttem a fejem az ágytámlájába.

-Hé!jól vagy?

-Persze,nem vészes!

-Értem.-sóhajtott egyet.- Egek! Most gyógyultál meg és még egy púpot és akartál a fejedre? Reménytelen vagy!

-Mégis kinek a hibájából?-Szóltam vissza neki.

-Kivettem a golyót a testedből az erőmmel,és három napig eszméletlen voltál. Légy hálás ezért.

-Rendben!

-És...-fogta meg a kezem-SOHA. NE. CSINÁLJ. ILYET.

-RE-ren-renbe...

-EMILY!!!!-rontott be az ajtón Nick, Henrick,Brady,Larry,Marlon....az összes testvérem???? Majdnem betelt az egész szoba.

Mindenki érdeklődni kezdett hogy jól vagyok-e meg ilyesmi.Észre vettem hogy a nagy tömegben valaki lökdösődik.

-Emily drááágááááám!!!-ugrott az ágyamba és megölelt...nagyapa.

-Várj!Nagyapám,neked nem a cifra nap országában kéne lenned?-szabadultam ki közben a szorításából.

-Kütünk nyeki ety nyevelet ész...SZÁLJ MÁR LE RÓLAM!-lökte arrébb Marlont és Justint,mert Kevin a falhoz volt szorítva.-Szóval küldtünk nagyapádnak egy levelet az állapotodról,és azonnal ide sietett.

-Pedig épp „arról” beszéltünk de aztán jött a levél-Nézett Kevinre a nagyapám.

-De rátudtátok beszélni?-kérdezte Kevin igen válaszra várva.

-Mondtam hogy „aztán jött a levél” így gyorsan ide kellet jönnöm.

-Nem kellett volna elküldenem.-suttogta.

-Rendben...akkor mi megyünk-búcsúztak a bátyámék.

-Várj,az ajándék!-szólt Nick Henricknek.

-Ohh...majdnem elfelejtettem.-oda megy Kevinhez.-Tessék.-nyújtott át egy kis dobozt.-Kérem felség,hogy akkor nyissa ki amikor egyedül van.

-Így lesz!

-Akkor mi már megyünk is! Emily legközelebb vigyázz magadra!

-Rendben!-ezzel le is léptek.

-Hmmm?Ő lenne a drága feleséged? Lépett be egy férfi. Vajon hányan fognak még belépni az ajtón ma?

-Úrnőm felébredt?-Hmmm....Sara hányadik lehet?

-Igen...de te ki vagy?-kérdeztem a férfit.

-Emily,ő itt Edgar Clark gróf ő is egy gyerekkori barátom.

-Igen,hárman voltunk a legjobb barátok. Ő is colores!

-MI??-csodálkoztam.

-Ezért is hoztak össze minket a szüleink mert coloresek vagyunk.-mondta Kevin.

-Örvendek a találkozásnak!-hajolt meg.

-Ugyan!Jut eszembe milyen rangú vagy?

-Én...-narancssárgán kezdett világítani a szeme.- 7. rang auranticis vagyok!És maga egy viridis ugye?

-I-igen-gondolom Kevin mondta el.

-Akkor – nézett Edgar gróf Kevinre.- jelenleg ő a legerősebb.

-Hogy mi????-lepődött meg Kevin.

-A caeruleo csak azért lett az első mert a viridis-ek kihaltak...rajta kívül.

-Nagyapa...

-Mondjuk el!

-Rendben.

-Mi az?-kérdezte Sara

-Én azután születtem miután a viridis-ek kihaltak.

-Az hogy lehetséges?-Kérdezte Edgar.

-Akkoriban csak egy viridis élt.-mutatta fel a mutató ujját nagyapa.

-Camela- mondta Edgar

-Pontosan!Ha lenének még viridis-ek akkor Emily lenne a legerősebb köztük.

-Miért?-kérdezte furán Sara

-Mert most Camela ereje lakozik benne.-válaszolta meg Sara kérdését Kevin. Hát...neki elmondtam. De nagyapa gondolom tudta mert Kevin kijelentésére nem változott meg az arca.- azért született lánynak mert Camela nő volt.-tette hozzá.

-Értem.-mondta Sara

-Emily,van valami amit nem mondtunk még el ezzel kapcsolatban-komoly arcot vágott (fura) nagyapa

-M-mi lenne az?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Aki beléd pecsételte Camela erejét...az...nem más mint...

az apád...

A SZAVAK HALLATÁN MINDENT ÉRTETTEM AZ ÁLMOMBÓL...

„Ne tedd tönkre az életét!” az én életemet...

„Nem fogom! A családom majd vissza fogja az erejét és megtanítják hogy kell majd használni!” az én erőmet...

„Várj! Ne menj! Emilio! Emilio...az én apám.

FOLYTATJUK

név: Edgar Clark

kor: 18

született: május 26.

magasság: 185cm

hajszín: szőke

szemszín: narancssárga

valójában: „egy nőcsábász vagyok!”
rang: auranticis/7. rng

A Cifra hold éjszakája-4,5.fejezet

Én vagyok az áldozat

-Tehát...te vagy Sara Gardner. Egy colores nyolcadik rang,brunneae
-Igen!

-És azt mondod maga a herceg küldött hogy gondoskodj rólam.

-Ahogy mondja!

-És...-mutatok a mellkasára.-nem azért küldött hogy engem zavarjon a mellméreted?-Igen,hatalmasak voltak! Ezért megfizetsz Kevin!

-Ú-úrnőm!Kérem ne hozzon zavarba biztos magának is nagyon...-Ekkor már meglátta, amikor már kibújtam az ágyból.-H-hát még növésben van!-mosolygott-Azt hiszem...-tette hozzá.

-Mindenesetre nekem nem kell dada.

-De úrnőm,ön már a királyi családhoz tartozik,ráadásul a herceg meg is megparancsoltaés... -nézett a szemembe-szeretnék a barátja lenni!-A szavak hallatán nagyon boldog voltam. Mert az után az „eset” óta még nem volt lány barátom.

-Rendben...ha ez a helyzet...akkor rendben van!-mosolyogtam én is rá.

Régen anya eltűnése után 2 év telt el.

Akkor volt kettő barátom Thomas és Emma. Bújócskáztunk az erdőben. Én voltam a hunyó. Megláttam Emma ruhájának kis részét a fa mögül. Megakartam ijeszteni így a másik oldalon a háta mögé settenkedtem és megijesztettem.

De...majdnem beleesett egy csapdába amit a vadászok tettek ki. Szerencsére idejében elkaptam a kezét. Az alja tele volt hegyes dolgokkal amik majdnem átdöfték volna Emma testét. Közben eleredt az eső.

Valamiért...megbénulva éreztem magam. A szívem nagyon kalapálni kezdett. A kezem...majdnem elengedte Emmáét. Ekkor azt vettem észre hogy valami/valaki uralta a testem. Elkezdtem gonoszan mosolyogni Emmára.

-Mily!Mire vársz gyorsan húz fel!

-Kislány,tudod az élet csupa csalódás-mondtam akaratlanul.

-M-Mily...a szemed...világít!

Aztán...elengedtem a kezét. Majd újra elkezdtem érezni a testem,és gyorsan Emma után ugrottam le. Akkor,abban a pillanatban minden szavam,minden tettem nem az enyém volt. Valami elkapta a lábam. Emma vére rá fröccsent az arcomra és a ruhámra. Láttam azt azt iszonyú látványt Emmáról amit nem hittem volna hogy megélek. Emma testét... átdöfték a hegyes eszközök. Engem meg felhúzott Thomas.

-Miért húztál fel?-akadtam ki

-Te is így végezted volna!-kiabált vissza.

Akkor nagyon elsírtuk magunkat.

Sok napot a szobámban töltöttem,de amikor először kijöttem megmondtam Thomasnak hogy soha nem akarom látni a képét. Nem akartam hogy neki is baja essen az erőm miatt. Amit persze Henrick mondott el nekem az eset után hogy miért világít a szemem.

EZ AZ OK HOGY NEM AKARTAM EGY BARÁTOT SEM A CSALÁDOMON KÍVÜL

-Úrnőm mivel maga már a herceg felesége lett,magának is ilyen ruhákban kell járnia-mutatott felém egy fodros ruhát.-Kérem viselje ezt.

Felvettem a ruhát és be kell valljam tetszett a látvány a tükörbe csak egy kicsit kényelmetlen.

-Nagyon szép!Csak nem tudom illik-e egy olyan lányhoz aki egy fiúcsaládban született...

-Úrnőm. kérem ne mondjon ilyet!Maga akkor is egy nő ezért kérem ne beszéljen úgy mit egy férfi! ARANYOSAN ÁLL AZ A RUHA!-észhez kap -Sajnálom!Felemeltem a hangerőm!

-Semmi baj! Köszönöm hogy nőnek tartasz és nem a családja szégyenének!

-Úrnőm!-nézett csillogó barna szemekkel- Maga annyira aranyos amikor mosolyog!!-Igen rámosolyogtam...Ő az első akire rámosolygok Emma Thomas és a családomon kívül...

A kert felé tartva találkoztam a nagyapával.

-Nagyapám!-rohantam hozzá.

-Emily!

Öleltük meg egymást...szorosan...

-E-Emily...összeropppantasz- nyomta meg a p betűt.

-Hogy képzeled hogy a beleegyezésem nélkül döntesz a házasság felől??Ha??

-Nyugodj meg Emily és kérlek engedj el!-elengedtem.

-Na???

-Majd később elmondom most el kell utaznom.

-Hova?

-A szomszédos országba.

-A cifra nap országába?-kérdezte Sara

-Igen,gondok vannak szóval sietek. Sziasztok!

-J-jó utat.-köszöntünk el nagyapától

-Úrnőm,láttam pár könyvet az asztalán. Tán szeret olvasni?

-Igen,szeretek. Ma még beszeretnék menni a könyvtárba a folytatásokért.-Erre nagy csillogó szemekkel nézett rám.

-Mi-mit nézel rám ennyire?

-Bocsásson meg de elképesztőnek találom,hogy tegnap érkezett és az alatt az idő alatt elolvasott párdarab könyvet.

-Hát...tegnap nem igazán tudtam aludni.

-Hmmm?...Ééértem.- mosolygott rám-Rendben!Akkor most elmegyek a könyvtárba a könyvekért amiket ki akart venni.

-Mi?Várj!

-Ne aggódjon láttam a címüket szóval megfogom találni!-ezzel el is ment.

Istenem!Lehet hogy tudja hogy melyiket akarom de azt nem hogy hol találja. Hiszen elég nagy a könyvtár. Sok időbe telik míg megtalálja.

Kevin egyszer csak megjelent a kertben. Kérdezte hol van Sara én meg megmondtam neki. Ezután elkezdtük beszélni a tegnap éjszakával kapcsolatban. Néha nagyon zavarba hozott ezért elfordultam hogy ne lássa az elpirult arcomat. De azért nem volt szörnyű beszélni vele. Ezért nem bántam hogy elmondom neki az én történetemet is. Ő csak a jelenlegi állapotát mesélte el,de ez is jobb mint semmit sem tudni róla. Mikor elment harminc perc múlva megjelent Sara.

-Úúúrnőm! Megtaláltam!!- kiabálta nagy lelkesedéssel.

-Köszönöm Sara!-vettem át tőle.-Menjünk,szeretném látni Leot. Biztos hiányzom neki.

-Leot?-egy kis szünet utána megszólalt- LEOOOO?!?!?!

-Miért kiab...

-Úrnőm ezt nem teheti! Ilyen gyorsan megcsalja a férjét???-rángatta a vállam.

-Várj ez fáj!Engedj el! Leo csak a lovam!!-Ezután abba hagyta a rángatózást és bambán nézett rám. Majd megszólalt.

-NAGYON SAJNÁLOM! NEM TUDTAM! NEM TUDTAM!-hajolt meg előttem ezerszer,erre elnevettem magam.

-Semmi baj!Hiszen barátok vagyunk,nem?-Ekkor felcsillant a szeme.

-Maga a legjobb!!!-ölelt át! És majdnem elsírta magát.

Ezután meglátogattuk Leot,majd elmentünk ebédelni,és Sara körbevezetett a palotában. Már magam is láttam minden helyiséget az első napon de most sokkal mókásabb volt,mert egy olyan baráttal voltam aki colores. Így én sosem fogom tudni meg bántani az erőmmel.

-Felség!A király önt óhajtja látni.-szólított meg egy szolgáló

-Engem? Miért?

-Kérem csak jöjjön utánam.

A király szobájába kísértek. Épp ahogy Kevin mondta. Nagyon rossz állapotban feküdt.

-Emily Crownholder?

-I-igen én vagyok!

-Bocsáss meg hogy nem tudlak egészségesebben üdvözölni!

-Semmi baj!Nem tehet róla!

-De elszeretném mondani hogy miért téged választ... 
-Felség!A herceg jött látogatóba.

-Gyere be!-válaszolta-Gyorsan búj el Emily!-nem értettem miért kell elbújnom,de mivel a király kérte nem mondhattam nemet,plusz ki mondana nemet egy öregembernek ...ööö...nagyapa kivételével.

Kevin bejött,és beszélgettek. De furcsa! Lépteket hallottam. (Talán ez az erőm egyik része.) Mintha távolodnának. Lehetséges hogy az őrök kint elmentek volna?Várjunk csak!Hallok valamit közeledni!

Ekkor berontott egy maszkos férfi és leakarta lőni a királyt de Kevin elé állt. Jaj ne! Lefogja lőni Kevint!Gyorsan előugrottam a "Búvóhelyemről" és Kevin mögé állva széttárt karokkal védtem meg.

AKKOR MEGÉRTETTEM MILYEN HA VALAMI ÁTDÖFI A TESTED.

AKKOR MEGÉRTETTEM RÉGEN MIT ÉRZETT EBBEN A PILLANATBAN EMMA.

FOLYTATJUK

Név:??? Maszkos férfi?

Kor:???

született:???

magasság:Úgy 188cm lehetett

hajszín: Sötét volt nem láttuk!

Szemszín: Maszk volt rajta,nem láttuk!

Valójában:....Nem tudunk semmit sem róla! :(